Árnyak

Árnyak suhannak át a szobám falán,
Játszadozva zavargatják egymást
Csendben, egy hangot nem hallatva,
Figyelem játékukat, rám tör a magány

Árnyék vagyok én is, emlékekben élek,
Nem érdekel már mit hoz a jövő,
Az emberek sem érdekelnek már,
Megváltoztam, rideg lettem, félek

Félek önmagamtól, hogy mivé változom,
Senkit magamhoz közel nem engedek.
Kínom miért legyen Ő kínja is?
Ülök, gondolkodom. Élem tovább magányom