Az a pár szó

Az a pár szó melyet váltottunk a minap,

Fülemben cseng még, szívembe beleharap,

Hagyván ott jelét, egy újabb fájó sebet,

Oly mélyet, oly kegyetlent, oly keserveset,

Melytől e vérző szív újra kettéhasad,

Darabokban fekszik majd lábaid alatt,

Utolsót dobbanva, könyörögve néked,

Elvérzik, meghal, amiért szeretett Téged.

Porból már hiába emelnéd tiédhez,

Csókod, mit rálehelsz, mint Júdásé lesz

Áruló. Fejemre töviskoszorút húz,

Megkínoz, megfeszít, majdan porrá zúz,

Az áldásod maga lesz nekem az átok,

De meghajtom fejem s Áment kiáltok.

Mohol, 2005. május 10.