Búcsút mondok

Búcsút kell intenem néked, oh kedvesem

Ki oly rég kíséred e fájó életem

Segítve át lelkemet majd minden bajon

Nem kérdezvén soha azt, hogy mi a bajom

Nem ejtvén egy zokszót, mikor tiportalak

Akkor sem talán, ha csak úgy eldobtalak

Ha néha másnak adtam lágy érintésed

Akkor sem, mikor úgy gyűlöltelek téged

Mindig, mikor lágyan az ajkamhoz értél

Mellettem te, mint Főnixmadár, úgy éltél

Meghaltál s hamvaidból, születtél újra

Nem keseregvén, nem gondolván a múltra

Velem voltál, ám most végleg doblak téged

Drága Cigarettám! Az ég legyen velem, s véled!

Mohol, 2005. május 18.