Egy betört kirakat

Sétálok. Mellettem egy betört kirakat

Darabokban, akárcsak az életem,

Melyből valami olyan sután kimaradt.

Vagy, talán, csak elsuhantam mellette

Csukott szemmel és én vakon meg nem láttam

Lelkem sem, az árva, észre nem vette,

S állok itt minden nélkül amire vágytam

Árnyékként, nem figyelve emberekre

Némán tűrve, hogy átgázoljanak rajtam

Hogy kacagva tapossák büszkeségem

Ha még nevezni lehet annak az érzést

Ami védené még a rongyos létem

Némán tűrve pokoli kínt és szenvedést

Mint zsenge fűszál a vihart a réten

Mohol, 2005. június 2.