Egy letépett virágszál

Egy letépett virágszál, oly messzi távol

Az oly sokszor visszasírt, szőke Tiszától

Hol sarjadt majd fejlődött karcsú virággá, s

Ki tudja, mi vitte oly messzire, világgá

Tekintete már a ködös semmit nézi

Sírdogál merengve a múltat idézi,

Egy folyót, egy tájat, egy áldott, csendes sírt

Melyeket némán, csendben oly sokszor visszasírt

Szirmairól könny csorog, hite már elveszett,

Az utat már nem leli, mely e sírhoz vezet

Bánatosan illatozik egy új hazában

Letépve és árván, egy márványkő vázában

Fejét lehajtja, mert lelke sajog, én tudom

Hogy oly sokat szenvedett, e kedves liliom

Mohol 2005. május 12.

Sok szeretettel Liliomnak

Sok szeretettel Liliomnak