Kék, szép szemeiddel..- Kislányomnak

Két szép szemedben önmagamat látom

Az élet, hogy nekem adott, kicsit sem bánom

Szőke tincseidet, ha némán a vállamra hajtod,

Ha mosolyogva rám nézel, megsimogatom arcod,

Ha hozzám bújsz oly ritkán, én az égbe szállok

Ha valaki bántani mer Téged, én vad tigrissé válok

Mert szeretlek, még ha ez nem is mindig látszik

Óvnálak, mert az élet oly sokszor csak játszik

Konok fejem neked olykor megállj-t parancsol

Látván e világot, mely vakon a vesztébe lohol

Féltelek. Mint szülő csak félteni tudja gyermekét

Istent kérve, hogy e harcban el ne vessze erejét

S ha majd egyszer már nem leszek melletted,

A csillagok közt megtalálhatsz engemet

Ha felnézel az égre, mikor gyötör a bánat,

Kék szép szemeiddel, ott megleled apádat

Mohol, 2005. május 20.