Mint egy űzött vad

Mint egy űzött vad, félek

Fejem zúg, szemeim égnek,

Menekülök, de nem tudom mitől

Egy emlék tör rám. Megfojt, megöl.

Egy anya, halott fia felett,

Kinek két üreg, szemei helyett

Egy anya, összetört szívével,

Kezében fia, véres fejével,

Körülöttem, fejek, lábak, kezek,

Kiégett házak, üvöltőző lelkek,

Kacagó gyilkosok, tankok sokasága,

Egy kislány vért fagyasztó kiáltása,

Megerőszakolt anyák s lányok ezrei,

Kiknek a halál már, a megváltást jelenti,

Csont-sovány apák és fiúk tehetetlenül,

Lesve azt, hogy sor rájuk mikor kerül,

Karon-ülő csecsemők földön heverve,

Könnyeik, hangjuk, porral keveredve,

Poklok- pokla, de megállni nem lehet,

Golyók üvöltve zúgnak el a fejek felett,

S mint sebzett vad, még ma is rohanok,

Űzve szörnyű e emlékektől, felbukok.

Meddig még?! Már örökké futni kell?

Csak egy gúnyos kacaj. Senki nem felel.

Mohol, 2005. Április 6.