Ragyogó bálteremben

Ragyogó bálteremben,

Csillogó pompában,

Gyönyörű fényességben,

Hangok zavarában,

Emberek, kéz a kézben,

Valaki egymagában,

Elbújva sötétségben,

Félelmében, zavarában.

Némán, feketében,

Árnyékok oltalmában,

Szívével tenyerében,

Fájdalmas magányában.

Törött tükörrel kezedben,

Menekülve, sokaságban,

Csalódva emberekben,

Szerelemben, boldogságban,

Sikoltva kétségedben,

Mindened e sikoltásban.

Eltorzult arcok tengerében,

Meghúzódva egy sarokban,

Szívemmel én is tenyeremben

Széttiporva a sokaságban,

Árnyékként a bálteremben,

Állok némán, magányomban

Talán meglátsz tükrödben,

S szólsz hozzám halkan, majd

Kezed megpihen kezemben, s

Magányod eltűnik nyomban,

Enyém is vész feledés tengerében,

S szívünk, talán, együtt dobban.

Mohol, 2005. március 12.