Repülj

Repülj

Repülj! Repülj, mint egy hópihe
Mely arcomba vágódik, belém mar
Elolvad, majd lecsorog, mint könnycsepp
Repülj, s ne nézz vissza sohasem!
Nem kell látnod összetört szívem
Sem könnyező szemeim
Széttárt karjaimat, melyek elengedtek
Az árnyakat, melyek lelkemből tépnek
A magányt, amit örökbe hagytál nekem
A hóhért, ki tilóra teszi a fejem. s
Könyörtelenül lecsap.
Nem kell látnod a fájdalmat
Ami utánad marad

Mohol; 2005. Február 27.