Repülj

Te kedves anyaföld

Oh, te könnyekkel áztatott alföld!

Hol minden fűszál oly zsenge s illatos,

Oly gyönyörű ez! Oh te kedves anyaföld!

Múltad oly véres, oly szép, oly bánatos.

Nagyjaink terólad ódákat zengve,

Adták vérüket szépségedért régen,

Hol majd én is, utam végére érve,

Megpihenek, pázsitod alatt szépen.

Hol minden fűszál lesz síromon virág.

Újabb könnycseppekkel áztatva téged,

Midőn majd harmat csapódik reája

S őrzöd nyugalmam, míg világ a világ.

Földi életem itt fog érni véget, s

Leszel Te majd lelkem, fejemnek fája.

Mohol, 2005. április 25.