Vezess

Oly nehéz a sötétből

Fényre lépni

Elvakítja fáradt szemem

Kezeim zsebbe teszem, s

Lépek bátortalanul.

Szívem zakatol vadul

Új neki minden. Fél.

Tapasztalata nincsen

Új ez a világ

Benne színes minden virág

Gyönyörű kékség az égen

Egy emlék dereng..

Volt már ilyen. Valamikor. Régen.

De feledni kellett…

Mindenből mi valaha oly szép volt

Fakuló emlékkép lett

És váltam azzá ki most vagyok

Egy árnyékká a sok közül

De oly sokan vagyunk azok

Hisz mindenki

Valamitől fél, valamitől menekül.

Oly nehéz a sötétből

Fényre lépni

Elvakítja fáradt szemem

Zsebeimből vedd ki a kezem

Vezess!

Úgy félek egyedül..

Ada, 2005. június 27.

26.